Túlélési útmutató turnézó íróknak 1.

Az elmúlt hetekben több ezer könyvet láttam a számtalan könyvesboltban, ahol megfordultam, és EGYIKÜK sem ad tanácsokat íróknak arról, hogy hogyan éljék túl a turnéikat.

Tudom! Nevetséges! A kiadók persze egyfolytában turnézni küldik a boldogtalan íróikat, és még egy kézikönyvet sem tudnak a kezünkbe adni, hogy mire számítsunk, vagy hogyan viselkedjünk.

És azért ha szembenézünk a tényekkel, be kell látnunk: néhányunknak tényleg szüksége van segítségre.

Ezért aztán én, Meg Cabot, úgy döntöttem, hogy rátok hagyományozom a tapasztalataimat, így majd az eljövendő korok írói tanulhatnak a hibáimból, és meríthetnek a - „Már voltam ott! És ezt is csináltam! Már én is magamra borítottam!” – tapasztalataimból.

Így minden további mellébeszélés nélkül, hadd vezessem elő Meg Cabot Túlélési Útmutatóját Turnézó Íróknak!

Gratulálok! Turnézni mész!

Ha tudnád, milyen szerencsés vagy! A kiadód olyan nagyra becsül téged, meg a könyvedet is, hogy turnézni indítanak, hogy reklámozhasd (vagy tulajdonképp magadat indítod útnak, mert a kiadód nem gazdálkodott elég ügyesen a marketingpénzeivel, ronda zsugori népség! De akkor is, tetszett nekik annyira a könyved, hogy kiadják!).

Akárhogy is, egy figyelemreméltó kaland küszöbén állsz! Sokat fogsz nevetni - meg zokogni is -, a stewardess rád fogja borítani valaki más sörét… és a végére olyan dolgokat tudsz meg magadról, amiket soha nem hittél volna. Például hogy igenis KÉPES VAGY megemészteni az összes csokit, amit a hotel minibárjában találtál, és még a kesudiót meg azt az energiadús müzliszeletet is, amit csak azért ettél meg, mert karamelladarabkák voltak benne.

Az igazság az, hogy a turnéd nagyon inspiráló utazás lesz, és a végére – ha túléled -, győzedelmeskedni fog az emberi lélek.

De mielőtt mindez megtörténhetne, el kell olvasnod ezt az útmutatót. Ugyanis tuti, hogy az utolsó dolog, amire vágysz, az az, hogy teljesen készületlenül érjenek az utazás egyes történései!

Úgyhogy hozz magadnak egy széket, vagy ülj le a kerekes bőröndödre, ha már elindultál és a reptéren vagy már (amely esetben nagyon szerencsés vagy, hogy olyan reptéren rekedtél, ahol van vezeték nélküli Internet. Mert alig néhánynak van csak.), és olvass tovább. Nem fogod megbánni.

Meg Cabot első számú túlélési tippje turnézó írók számára:

Mielőtt elindulnál, a kiadódtól kapsz egy ÚTITERVET (vagy, ha magad intézed a dolgaidat, akkor magadtól kapsz egy ÚTITERVET).

Azonnal nyomtasd ki és olvasd át. Ez az ÚTITERV lesz a Bibliád (vagy – tetszés szerint - bármilyen könyved, amit gyakran olvasol. És ebbe a kategóriába természetesen nem azok a könyvek tartoznak, amiket a vécé közelében tartasz. Esetleg a vécé mellett a LEFT BEHIND (Hátramaradottak – vallásos/hittérítő regénysorozat) néhány kötete lapul, hogy kedvedre vihoghass az olyan felemelő prózai agyszüleményeken, miszerint: És akkor Jason belépett a takarítószeres szekrénybe, és elnyerte az üdvösséget. És akkor Jennifer, Stan és Jeff is beléptek a takarítószeres szekrénybe, és ők is üdvözültek. És Sarah is belépett a takarítószeres szekrénybe, és az ő lelke is meglelte az üdvösséget  stb.)

Sok esetben az ÚTITERVED ijesztőnek és nyugtalanítónak tűnő tényekkel lesz tele. Például hogy annak érdekében, hogy elérd a hajnali háromnegyed 7-kor induló Detroitba tartó gépedet, a médiakísérőddel háromnegyed 4-kor kell a hotel előtt találkoznod.

Ne ess pánikba. A könyv-turné olyan, mint egy katonai kiképzőtábor. Emlékszel, a GARNI-ZÓNA című filmben Richard Gere hogy kiakadt, amikor Louis Gossett Jr. állandóan ordibált vele? Pedig tudjuk mind, hogy teljesen hiábavaló volna Richard Gere-nek Louis Gossett Jr. ellen hadakoznia, mert Louis Gossett Jr. Richard Gere kiképzőőrmestere, és MINDIG ő  nyer a végén.

Az ÚTITERVED, vagyis Louis Gossett Jr. MINDIG győzedelmeskedik. Ne harcolj ellene. A könyved turnéja tehát olyan, mint egy katonai kiképzőtábor (leszámítva a szobaszervízt, a minibárt és a bolyhos fürdőköpenyt). A kiképzőtáborban nem akkor kelsz fel, amikor szeretnél. A kiképzőtáborban nem rendelkezhetsz az időddel. Ezt tudnod kell. Ugyanis te voltál az, aki erre az egészre jelentkezett! És most már nem hagyhatod ott, nem léphetsz ki. (Jó, persze kiléphetsz, de tudod, minek fog tartani a többi író).

Végső soron ez az egész a KÖNYVEDÉRT van. Azt akarod, hogy a könyved egy „tudod mi”-nek tartson? Hogy nem tettél meg mindent érte??? Na nem!

Ha egyszer egy kiképzőtáborba keveredtél, bele kell törődnöd, hogy tehetetlen vagy a kiképzőőrmestereddel szemben. Amikor turnézol, bele kell törődnöd, hogy tehetetlen vagy az ÚTITERVEDDEL szemben. Minél hamarabb megvagy ezzel – mármint hogy feladod és abbahagyod a tiltakozást –, annál boldogabb leszel.

Ez pedig el is vezet az első számú túlélési tipphez, turnézó írók számára:
SOHA NE OLVASS ELŐRE AZ ÚTITERVEDBEN!

Halálosan komolyan mondom. Teljesen rendjén van, hogy átnézd a z útitervedet, amikor megkapod.

De már egyáltalán NEM helyes, hogy akkor is olvasgasd, amikor ELINDULTÁL  OTTHONRÓL!

Ez pedig azért van, mert ha ránézel az útitervedre, és meglátod, hogy még mindig tíz napod van, mielőtt hazamehetnél, és ezen napok nagy részén többféle dolgot is kell csinálnod, meg négyórás autóutakat beiktatnod, és még rádióinterjút is adnod („Helló! Itt a Reggeli Állatkert Spécivel és Csávóval! Itt van velünk a stúdióban Meg Cabot, A Gyomorrontásos Hercegnő Naplójának szerzője. Persze ez csak vicc volt, A Neveletlen Hercegnő Naplóját írta, de ugye, Meg, te is tudod, hogy csak vicceltünk? Hé, az ott egy tiara a zsebedben, vagy csak nagyon örülsz, hogy itt lehetsz?”), akkor tuti, hogy elfog az egzisztenciális szorongás.

Főleg, hogy az ilyen Spécik és Csávók teljességgel immunisak az egzisztencializmusra.

Szóval ne olvass előre. Csak EGY NAPOT egyszerre. Reggel nézd át, hogy mit kell AZNAP végezned. Esetleg lefekvés előtt belenézhetsz, hogy mi vár rád másnap. DE NE OLVASS ELŐBBRE!

Mert az az út az őrültség felé vezet.

Remélem, élveztétek Meg Cabot első számú túlélési tippjét turnézó írók számára. Maradjatok a vonalban, mert holnap jön a következő rész, melynek címe: NEM, A Médiakísérők nem kerítők!

Később folytatom.

Sok szeretettel,

Meg