Ezen a hétvégén ünnepeljük a HÁBORÚS HŐSÖK EMLÉKNAPJÁT!

Én éppen hazafelé igyekszem a turném első részéről. Május 18-21-ig az Amerikai Könyv Expón voltam, aztán május 22. és 26. között turnéztam. Keddtől (május 30.) újra úton leszek, egészen június 10-ig.

Hát igen, elég sokat vagyok távol otthonról. Viszont ez tökéletesen megmagyarázza, hogy miért nyom a poggyászom majdnem 30 kilót. Már alig várom, hogy végre kiérjek a reptérre, mert biztos, hogy ma alig utazik valaki.

Na ez NEM jött be.

De eszemben sincs panaszkodni, tudom, milyen szerencsés vagyok, hogy egyáltalán mehetek könyvbemutató turnéra. Mert ez nem MINDEN írónak adatik ám meg. Amikor kezdő voltam, még én magam szerveztem (és finanszíroztam) a turnéimat. Amik általában abban merültek ki, hogy körbejártam a New York-i könyvesboltokat, és rágtam a fülüket, hogy hadd tartsak az üzletükben dedikálást (az is előfordult, hogy megengedték).

Manapság már a kiadóm rágja helyettem a fülüket. A drágák.

Ráadásul csoda puccos szállodákban kapok szállást. A cincinnati szobámban például pezsgőfürdő is volt! Amibe sikerült beleejtenem a „The Sign of the Book” című könyvet, pont, amikor kiderült volna, ki a tettes. A végén minden lapot úgy kellett lehámoznom a többiről, hogy megtudjam, mi lett a vége. De megérte.

Ám még a flancos hotelszobák ellenére is nehéz sokáig távol lenni az otthonomtól. Hogy csak egy okot mondjak, ilyenkor Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén Ebben A Blogban, csupa komisz pasidolgot csinál, mint például hatalmas dézsányi paradicsomszószt főz, mivelhogy én nem szeretem a paradicsomot, és sosem eszem meg a paradicsomszószát.

Meg aztán Henrietta is hiányzik, aki távollétemben tüntetőleg az ágy alatt kuksol, és csak enni mászik elő.

Na de hogy ne csak nyafogjak a honvágy miatt, mondok valami jót is: az imént értesültem arról, hogy A neveletlen hercegnő naplója 6. elnyerte a Disney Adventures Magazin díját, humor kategóriában. Az Avalon gimit pedig az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége beválasztotta a könyvmollyá nevelő művek közé. Királyság!

Amúgy Daytonban nagyon élveztem a dedikálást, annak ellenére, hogy mindvégig kegyetlen vihar volt. AHÁNYSZOR CSAK BETESZEM A LÁBAM DAYTONBA, MINDIG EZ TÖRTÉNIK. Úgyhogy hódolatom mindazoknak a fantasztikus olvasóimnak, akik dacolva az égszakadással, eljöttek, hogy találkozzanak velem!

Jaj, és tegnap éjjel a szállodában beindult a tornádó-jelző riasztó. Tök izgatott lettem. Felkaptam a laptopomat és a kulcsomat, aztán rohantam a földszintre, hogy a tornádóvédelmi pincébe menjek.

De a portás ezzel fogadott: “Ööö... elnézést, téves riasztás.”

El sem tudom mondani, mennyire csalódtam.

Hű, el kell érnem a gépemet! Mindenkinek jó hétvégét!

Később folytatom.

Szeretettel,

Meg