Meg napl�ja

2005. szeptember 11., vas�rnap

***9/11*** 

Nem tudom, ti hol voltatok n�gy �vvel ezel�tt szeptember 11-�n, de arra pontosan eml�kszem, �n hol voltam. A greenwich village-i lak�somb�l n�ztem, ahogy a f�rjem munkahely�vel szemk�zti iroda�p�letek romba d�lnek. 

Egy bar�tn�m, Jen h�v�s�ra �bredtem. Igen, mikor az els� g�p becsap�dott, m�g jav�ban aludtam. Tudom, hogy ez lustas�gnak hangzik, de 2001. szeptember 11. azon ritka napok k�z� tartozik, mikor a lustas�g elnyerte jutalm�t. Ismerek olyan embereket, akik ma annak k�sz�nhetik �let�ket, hogy a katasztr�fa reggel�n elaludtak, vagy meg�lltak �tk�zben egy k�v��rt, hogy kicsit felp�rgess�k az agyukat. 

 - N�zz ki az ablakon! – mondta Jen. 

Ekkor l�ttam meg a f�stfelh�t. 

Els� dolgom volt a f�rjemnek telefon�lni. Mert az � irod�juk nem l�tszik a lak�sunkb�l, de a vele szemben l�v� �p�letb�l fekete f�st gomolygott. Mi t�rt�nhetett? Nem esett baja? Tudtam, hogy az egyik legfels� emeleten dolgozik, �s arra gondoltam, ak�rmi t�rt�nt is azzal a szemk�zti toronnyal, a f�rjem ablak�b�l pontosan oda lehet l�tni. 

Nem siker�lt telefon�lnom. Aznap egyetlen embert sem tudtam f�lh�vni a telefonomr�l. M�sok el tudtak �rni engem, de a kimen� h�v�sok valami�rt nem m�k�dtek. 

K�s�bb kider�lt, hogy a rengeteg egyidej� telefonh�v�s teljesen leterhelte a telefonvonalakat a mi v�rosr�sz�nkben. 

De ezt akkor m�g nem tudtam. 

Bekapcsoltam a New York-i helyi h�rcsatorn�t, a New York 1-et. Pat Kiernen, a kedvenc t�v�bemond�m �pp arr�l besz�lt, hogy egy rep�l�g�p �tk�z�tt a World Trade Center egyik torny�nak. 

K�l�n�s, gondoltam. R�szeg volt a pil�ta? Ki a csuda nem vesz �szre egy ilyen hatalmas �p�letet �s rep�l egyenesen bele? 

Ekkor betoppant Luz, a takar�t�n�. Teljesen kiment a fejemb�l, hogy kedd van, �s ilyenkor j�n takar�tani. Mikor �szrevette, mit n�zek, nagyon nyugtalan lett. 

 - Az el�bb vittem el a fiamat a f�iskol�ra – aggodalmaskodott. - Pont a World Trade Center mellett van. 

 - A f�rjem meg a World Trade Centerrel szemben dolgozik – feleltem. 

 - �s nincs semmi baja? – tudakolta Luz. – Mi t�rt�nik egy�ltal�n? 

 - Fogalmam sincs – mondtam. – Nem tudom el�rni. 

Luz megpr�b�lta f�lh�vni a fia mobilj�t. De neki sem siker�lt. 

Ott �lltunk egym�s mellett, b�multuk a t�v�t, �s nem tudtuk, mit tegy�nk. Ahogy a k�perny�t n�zt�k, valami furcsa t�rt�nt: a M�SIK torony, az, amelyik addig �pen maradt, hirtelen felrobbant – ott, a szem�nk l�tt�ra. 

Arra gondoltam, tal�n az egyik helikopter t�l k�zel mer�szkedett a kamer�val. 

De Luz nem �rtett egyet. 

 - Nem. Ez is rep�l� volt. L�ttam, hogy rep�l�. 

De �n nem l�ttam semmilyen rep�l�t. 

- Dehogy – ellenkeztem. – Ez lehetetlen. Egyszerre K�T r�szeg pil�ta? 

- F�lre�rted a helyzetet – v�lte Luz. – Ezt sz�nd�kosan csin�lj�k. 

- Ki van z�rva – tiltakoztam. – M�gis ki tenne ilyet? 

Abban a pillanatban Pat Kiernan, a t�v�bemond� felki�ltott. 

 - �risten! 

Egy h�rad�s bemond� nem mond olyat, hogy „�risten!”. F�leg nem Pat. � mindig olyan komoly. 

R�ad�sul Pat hangja megbicsaklott, mikor ezt mondta. Mint aki mindj�rt s�rva fakad. 

De egy h�rad�s nem s�r. 

 - �jabb rep�l�g�p csap�dott a World Trade Centerbe – mondta v�g�l Pat. – �gy n�z ki, m�g egy rep�l� – egy utassz�ll�t� g�p – �tk�z�tt a World Trade Centernek. �s most kaptuk a h�rt, hogy – istenem! – most j�tt a h�r, hogy egy rep�l� becsap�dott a Pentagonba. 

Megragadtam Luzt. � pedig engem. Mindketten s�rva fakadtunk. A kanap�n �lt�nk a nappaliban, �s egym�st �tkarolva, zokogva figyelt�k, mi t�rt�nik a h�rad�ban. A h�rad�ban t�rt�ntekt�l pedig alig p�rsz�z m�ter v�lasztott el minket. 

Az �g� �p�letek ablakain dolgokat l�ttunk kizuhanni. Pat azt mondta, azok a dolgok emberek. 

�s ekkor megcs�rrent a telefon. 

Felkaptam, de nem a f�rjem h�vott. A mam�ja volt. Tudni akarta, hol van a fia �s hogy j�l van-e. 

Azt feleltem, nem tudom. Mondtam neki, hogy szabadon akarom hagyni a vonalat, h�tha h�v. Azt felelte, meg�rti, de szeretn�, ha �rtes�ten�m, amint megtudok valamit. Azt�n letette. 

Megint cs�rg�tt a telefon. Most a s�gorn�je h�vott. Azt�n meg az �N mam�m telefon�lt. 

Eg�sz d�lel�tt cs�ng�tt a telefon, de egyetlenegyszer sem a f�rjem volt az. A csal�dtagok �s a bar�tok h�vtak, hogy megk�rdezz�k, nem esett-e baja. 

- Nem tudom – ism�telgettem mindenkinek. – Nem tudom, nem tudom, nem tudom... 

Luz f�lment a h�ztet�re, h�tha onnan t�bbet l�tni, mint amit a New York 1-en mutatnak. Mialatt � a tet�n volt, a h�l�szob�ba mentem fel�lt�zni (mivel m�g mindig pizsam�ban voltam). Az egyetlen gondolat, ami eszembe jutott, ahogy ott �lltam a szekr�ny el�tt, �s pr�b�ltam kital�lni, mit vegyek f�l, az volt, hogy a f�rjem val�sz�n�leg halott. Egyszer�en nem tudtam elk�pzelni, hogy Manhattannek azon a r�sz�n m�g �letben lehet valaki. L�ttam, ahogy az a rengeteg minden lezuhan – �s leugrik – az �p�letekb�l. A j�r�kel�ket minden bizonnyal agyon�t�tt�k m�r. 

M�ig pontosan eml�kszem, mit viseltem aznap: olivaz�ld caprinadr�got �s fekete p�l�t a fekete Steve Madden cip�mmel. Eml�kszem, hogy az j�rt a fejemben: „Ez lesz a f�rjem holttest�t azonos�t� szerel�sem. Soha t�bb� nem fogom f�lvenni az �letben”. 

Luz nagyon izgatott volt, mikor visszaj�tt a tet�r�l. Nem, azt nem l�tta, hogy �ps�gben van-e a f�rjem iroda�p�lete �s a fia iskol�ja, viszont ezrek – t�bb ezer ember – j�n lefel� a Negyedik Sug�r�ton, a forgalmas utc�n, amely mellett akkoriban laktam. A Negyedik Sug�r�ton folyton dug� van. T�lk�l� aut�k, buszok, taxik, biciklis fut�rok, meg amit akarsz. 

De ma nem. Ma az aut�knak meg a buszoknak nyoma veszett, helyett�k az �ttestet emberek �z�nl�tt�k el. 

 - Gyalogolnak – �mult Luz – Ezek GYALOGOLNAK. 

Kin�ztem az ablakon. Luznak igaza volt. A nappali ablak�n kitekintve a megszokott aut�folyamot f�lv�ltott�k a gyalogosok. A t�meg az �t teljes sz�less�g�t elfoglalta. A Battery fel�l j�ttek, a World Trade Center ir�ny�b�l, a v�lluk egym�st s�rolta, �s �gy h�mp�ly�gtek ott lenn a m�lyben, mint valami par�d�. T�bb t�zezren lehettek. 

Sok volt az �lt�ny�s f�rfi, de akadtak katonaruh�sok is. A n�k k�z�l sokan szokny�t �s harisny�t viseltek, egyesek pedig mez�tl�b vagy kiszakadt harisny�ban l�pkedtek, cip�j�ket a kez�kben tartva, mert a magas sark� t�rte a l�bukat, de nem volt idej�k, hogy magukhoz vegy�k a gyalogl�sra sz�nt sportcip�j�ket. �szrevettem, hogy a szemben l�v� manik�rszalonb�l l�nyok szaladnak az utc�ra, kez�kben azokkal a papucsokkal, amiket a vend�gek hordanak pedik�r�z�s ut�n (a manik�r�s�k mindig nagyon odafigyelnek, hogy visszakapj�k a papucsot, miel�tt a vend�g t�vozik). 

De ma az alkalmazottak csak �gy sz�tosztogatt�k a papucsokat a mez�tl�bas n�k k�z�tt. Ingyen odaadt�k �ket. 

Ett�l azt�n T�NYLEG bep�nikoltam. 

R�ad�sul nem a manik�r�s�k voltak az egyed�liek, akik seg�teni igyekeztek. A trafikok alkalmazottjai �vegekben vizet osztottak a gyalogos t�megnek, akik szomjaztak a nagy forr�s�gt�l. New York-i trafikosok. �s csak �gy ingyen osztogatt�k a vizet. 

Mintha az eg�sz vil�g a feje tetej�re �llt volna. 

 - Ott kell lenni�k – mutatott Luz a t�megre, �s a fi�ra meg a f�rjemre gondolt. – Biztosan �k is gyalog j�nnek, az�rt tart ilyen sok�ig. 

Azt�n Luz leszaladt, hogy keressen valakit, aki ugyanarra a f�iskol�ra j�r, mint a fia, h�tha l�tt�k, vagy tudnak r�la valamit. 

�n nem mertem kimenni a lak�sb�l, mert nem akartam elmulasztani a f�rjem esetleges h�v�s�t. Mivel nem jutott m�s az eszembe, bekapcsoltam a sz�m�t�g�pet. Att�l, hogy a telefont�rsas�g t�l volt terhelve, az e-mail m�g m�k�d�tt. �rtam neki egy �zenetet: 

MERRE VAGY? 

Nem j�tt v�lasz. 

Egy indianai bar�tom �rt, hogy megk�rdezze, seg�thet-e valahogyan. Az egyetlen v�lasz, ami akkor eszembe jutott, ez volt: „Adj v�rt!” 

A bar�tom �s ismer�seinek nagy r�sze aznap elment v�rt adni. S�t, annyi jelentkez� akadt a v�rad�sra, hogy az utc�ig �llt a sor. 

Egy h�nappal k�s�bb a sok felhalmozott v�r egy r�sz�t meg kellett semmis�teni, mivel nem volt m�r hely a t�rol�sukra. R�ad�sul v�g�l nem is volt sz�ks�g a v�rre. 

Jen, a bar�tn�m, aki reggel fel�bresztett, �rt egy e-mailt a New York-i Egyetemr�l, ahol dolgozik. Fred (az illet� n�vtelen szeretett volna maradni, ez�rt most Frednek h�vom), Jen egyik beosztottja, aki �nk�ntes els�seg�lyny�jt�k�nt is dolgozik, ker�kp�rra pattant �s letekert a belv�rosba, hogy l�ssa, tud-e valamiben seg�teni. 

Jen minden erej�vel azon volt, hogy �jszak�ra sz�ll�st tal�ljon azoknak a hallgat�knak, akik nem koll�gist�k, mivel a metr�kat �s a vonatokat le�ll�tott�k, �s a di�kok aznap este nem tudtak hazamenni. Kemping�gyakat hozatott a tornaterembe, hogy ott alhassanak. 

V�g�l � maga is ott aludt k�z�tt�k, aznap �s m�g h�rom azt k�vet� �jszak�n. 

Jen egy m�sik koll�g�ja el�rte telefonon a feles�g�t, aki a World Trade Centerben dolgozott. Az asszony kerek nyolcvan emeletet tett meg lefel� a l�pcs�n, mire v�gre el�rte a f�ldszintet. Akkor vette �szre, hogy az IT-s koll�g�i m�g fent dolgoznak a biztons�gi m�solatok k�sz�t�s�n. Mikor az utc�ra �rve l�tta a helyzet s�lyoss�g�t, megpr�b�lta telefonon figyelmeztetni �ket, hogy azonnal j�jjenek le, de nem �rte el �ket. 

�gyhogy elindult �rt�k vissza az �p�letbe. 

Mire azonban f�l�rt az irod�j�hoz, a f�st �s a t�z az IT-sekkel egy�tt �t is beker�tette. Felh�vta a f�rj�t a New York-i egyetemen, �s megk�rte, b�cs�zzon el helyette az ovis ikreikt�l. 

Olvasva ezt, eszembe jutott Jen koll�g�j�nak �r�kk� vid�m arca – az a f�rfi val�sz�n�leg soha t�bb� nem lesz igaz�n vid�m. �gy �reztem magam, mint akit mellkason r�gtak. 

Egy m�sik bar�tom, aki pil�tak�nt dolgozik, �s �gy hozz� tudott f�rni a l�gi forgalom ir�ny�t�radarj�hoz, e-mailben meg�rta, hogy minden rep�l� lesz�ll�si parancsot kapott, mivel a szerencs�tlens�geket okoz� h�rom g�pet elt�r�tett�k. Azt is �rta, hogy a Pentagonba is egy utassz�ll�t� rep�l� csap�dott be, de az ap�sa, aki ott dolgozik, szerencs�re �pp egy nagy dug�ban rostokolt, �tban a Pentagon fel�, mikor a katasztr�fa bek�vetkezett. 

Egy m�sik bar�tom viszont – egy l�ny, akivel m�g a f�rjem irod�j�ban dolgoztam egy�tt, mikor recepci�s voltam, �s akinek �n seg�tettem ruh�t v�lasztani az esk�v�j�re, aki a nagy nap ut�n otthagyta az �ll�s�t, hogy legyen ideje n�gy gyereke nevel�s�re – ez a l�ny m�r nem volt olyan szerencs�s. Soha t�bb� nem l�tta a f�rj�t azut�n, hogy a f�rfi reggel munk�ba indult a World Trade Centerbe. 

Azt�n a h�tam m�g�tt Pat Kiernan hangj�t hallottam a TV-b�l. 

 - �risten – ny�gte megint, �s ez�ttal IGAZ�N s�rt. 

Mert az egyik torony d�lni kezdett. 

Tehetetlen�l b�multam, �s nem hittem a szememnek. Mi�ta 1989-ben New Yorkba k�lt�ztem, teljesen megszoktam, hogy az ikertornyokat haszn�lom t�jol�nak, hogy tudjam, merre van d�l, mivel a WTC a sziget d�li cs�csk�re �p�lt, �s kilom�terekr�l l�that�. A Village labirintus�nak b�rmely szeglet�ben k�nnyed�n megtal�ltam a helyes ir�nyt, csak annyit kellett tennem, hogy a szememmel megkeresem az ikertornyokat. Ha valaki el�g figyelmesen n�zi a Harry �s Sally-ben azt a r�szt, mikor Sally leteszi Harryt a Washington Square-en, amikor meg�rkeznek New York-ba, a t�r bolt�ve alatt �szreveheti a tornyokat. 

�n is ezerszer l�ttam m�r �ket mi�ta a v�rosban lakom, mert r�gebben a New York-i Egyetemen dolgoztam, a Washington Square-en. 

�s most az egyik torony led�l. 

Minden bizonnyal �pp a f�rjem fej�re. 

Nincs m�s eml�kem arr�l a pillanatr�l, csak az, ahogy hal�lra v�ltan meredek a t�v�re, mik�zben a lak�s ajtaja kiny�lik, �n meg, azt gondolv�n, Luz j�tt vissza, kapkodva hozz� fordulok, �s azt ki�ltom: 

- Le fog d�lni! LE FOG D�LNI! 

Csakhogy nem Luz �llt az ajt�ban. 

Hanem a f�rjem. 

- Mi fog led�lni? – csod�lkozott.  

Merthogy nem �rtette. NEM IS SEJTETTE, MI T�RT�NT VAL�J�BAN. 

A f�rjem, a f�rjem l�v�n, mikor az irod�ja ablak�n kipillantva l�tta az els� g�pet becsap�dni, azonnal fogta az aktat�sk�j�t, �s elindult, az oszt�lyuk valamennyi dolgoz�j�val egy�tt. 

Mindannyian gyalogolni kezdtek a lak�sunk fel�, mert mi lakunk az irod�hoz legk�zelebb. 

L�tt�k az emberek holttest�t, akik kivetett�k magukat a l�ngol� �p�let ablakaib�l, mert nem b�rt�k tov�bb elviselni a forr�s�got. L�tt�k a b�tor- �s sz�m�t�g�proncsokat, amik sok sz�z m�ter magass�gb�l rep�ltek ki az utc�ra, ahol kupacokba gy�ltek, mint a szilveszteri szerpentin. A m�sodik rep�l� becsap�d�s�t m�r az utc�r�l n�zt�k, �s gyorsan beh�z�dtak egy mobiltelefon �zletbe, �s ott v�rt�k meg, am�g a robban�s ut�ni k�t�rmel�k-zivatar lecsendes�l.  

Azt�n gyalogoltak tov�bb. 

Fogalmam sincs, mi sz�m�t norm�lis reakci�nak abban az esetben, ha valaki, akit szeret�nk, �s akit halottnak v�lt�nk, egyszer csak bes�t�l az ajt�n. Csak annyit tudok, �n hogyan reag�ltam. A nyak�ba vetettem magam. Azt�n, olyan d�h�sen, hogy szinte meg tudtam volna �lni, r�ripakodtam: „MI�RT NEM B�RT�L FELH�VNI?” 

- Zs�foltak voltak a vonalak – felelte. – Mi fog led�lni? 

Mert t�nyleg fogalmuk sem volt. 

Sz�val a f�rjem meg a koll�g�i mind letelepedtek a nappalinkban. Sz�rnyen meleg�k volt �s szomjasak is voltak, akik New Jerseyben laknak, azok meg azt tal�lgatt�k, hogyan fognak hazajutni (ha egy�ltal�n hazajutnak). V�g�l megold�dott a helyzet, mert �jszaka rendk�v�li kompj�ratokat ind�tottak a t�lparton lak�k sz�m�ra, �s mikor meg�rkeztek a Jersey oldalra, speci�lis v�d�ruh�s emberek most�k le �ket, h�tha azbeszt ker�lt a ruh�jukra. 

Luz, aki addig nem akart hazamenni, m�g nem kap h�rt a fi�r�l, akivel azt besz�lt�k meg, hogy tan�t�s ut�n n�lunk tal�lkoznak, hozz�l�tott a takar�t�shoz. Mondtam neki, hogy hagyja a csud�ba, de azt felelte, a takar�t�s seg�t elterelni a figyelm�t a t�rt�ntekr�l. 

�gyhogy am�g mi n�zt�k, ahogy a tornyok romba d�lnek, � porsz�v�zott. 

Nem sokkal azut�n, hogy a m�sodik torony is leomlott, indianai bar�taink, David �s Susan, akik egy gy�ny�r� lak�sban �lnek az ikertornyok �rny�k�ban k�t gyerek�kkel, megjelentek az ajt�nk el�tt, a gyerekeik �s a f�l irod�juk t�rsas�g�ban. �ket is mutatt�k a h�rad�ban, ahogy menek�ltek a s�r� porfelh� el�l, ami a tornyok leoml�sa k�zben t�madt. Otthagyt�k a kisl�nyuk gyerekkocsij�t, �s futottak, ahogy b�rtak, mik�zben boltosok v�zzel locsolt�k a ruh�jukat, nehogy kigyulladjon. 

De - tipikus indianai m�dj�ra - meg�lltak �tk�zben zs�ml�t venni. 

Fel�l�k le�ghetett a lak�s, vagy maga al� temethette a k�zuhatag, �k azon agg�dtak, hogy az emberek biztos �hesek lesznek. 

Bevittem a gyerekeket a h�l�ba, a m�sik t�v�hez, mert nem akartam, hogy l�ss�k amit a t�bbiek n�znek a nappaliban – ami ugyanaz a borzalmas esem�nysorozat volt felv�telen, ami el�l �pp hogy elmenek�ltek. 

A h�l�szob�ban csend volt. Bekapcsoltam Jake-nek, aki akkoriban nagyj�b�l h�t�ves lehetett, a Playstation-�met, az �pp n�gy�ves Shai-al pedig a padl�n kirak�soztunk. Mindk�t kisgyerek Sz�rm�k �r�rt, a h�zinyuluk�rt agg�dott, akit otthon kellett hagyniuk a nagy kapkod�sban. 

- Ugye nem lesz baja? – k�rdezte Jake. 

Akkor valahogy nem nagyon tudtam elk�pzelni, hogy a Canal Street-t�l d�lre b�rki is �letben maradhatott, de az�rt megnyugtattam Jake-et, hogy Sz�rm�k �r eg�sz biztosan j�l van. 

Ekkor zajlott le Shai �s �nk�ztem a k�vetkez� besz�lget�s: 

 - EBBE a h�zba is rep�l�k fognak �tk�zni? – k�rdezte Shai. K�nnyes arccal n�zett ki tizenharmadik emeleti lak�som ablak�n. 

�n: Nem. Ebbe a h�zba nem �tk�zik semmif�le rep�l�. 

Shai (m�g mindig s�rva): Honnan tudod? 

�n: Onnan, hogy minden rep�l�g�pet lesz�ll�tottak. Nem engedik �ket felsz�llni. 

Shai: Soha t�bb�? 

�n: Dehogy. Csak am�g el nem fogj�k a gonoszokat, akik ezt csin�lt�k. 

Shai: �s ki fogja el �ket? 

�n: H�t a rend�rs�g. 

Shai: �k nem tudj�k! Az �sszes rend�r meghalt! L�ttam, amikor bementek abba a nagy h�zba, ami az el�bb �sszed�lt! 

�DES ISTENEM… 

�n (k�nnyekkel k�szk�dve): Nyugodj meg, Shai. Nem halt meg az �sszes rend�r. 

Shai (egyre jobban s�r): DE IGEN! L�TTAM �KET! 

�n (El�veszek egy csal�di f�nyk�palbumot, �s Shai el� tartok egy k�pet egy egyenruh�s rend�rr�l): N�zd, Shai, ez itt a testv�rem, Matt. � is rend�r. �s � nem halt meg. Becssz�. �, �s a t�bbi rend�r bar�tja, s�t tal�n a katon�k is, elfogj�k majd a gonoszokat. 

Shai (m�r nem s�r): Akkor j�. 

Azt�n folytatta a kirak�st. 

A nappali ablak�b�l n�zt�k, ahogy a Ground Zero fel�l – amely nem sokkal a t�rt�ntek ut�n kapta ezt az �r�kre sz�l� nevet – �z�nl� t�meg lassan ritkulni kezd, majd fokozatosan elapad. Azt�n a Negyedik Sug�r�tra visszat�rtek a j�rm�vek. De nem �m taxik vagy biciklist�k. A h�zunk beleremegett, ahogy a Nemzeti �rs�g t�bb sz�z katonai teheraut�ja az utc�kra g�rd�lt. Greenwich Village-et a Tizennegyedik utc�t�l d�lre lez�rt�k. Csak az j�hetett be �s mehetett ki a blok�d al� vett ter�letr�l, aki bizony�tani tudta (egy neki c�mzett bor�t�kkal meg a szem�lyi igazolv�ny�val), hogy ott lakik. 

Shai �s csal�dja n�lunk aludt �jszaka a nappaliban a kihajthat� �gyon, m�snap pedig visszasz�ktek a saj�t lak�sukba (az�rt kellett „sz�kni�k”, mert a Nemzeti �rs�g arra a ter�letre m�g az ott lak�kat sem engedte be. M�g heteken kereszt�l, a Tizennegyedik utc�t�l d�lre minden utcasarkon ott �lltak a Nemzeti �rs�g felfegyverzett katon�i. A Union Square k�rny�k�n napokig nem lehetett friss tejet �s kenyeret kapni, s�t, �js�got sem, mert kitiltott�k a k�rzetb�l a sz�ll�t�kocsikat – �s vel�k egy�tt minden m�s j�rm�vet is a katonai teheraut�k kiv�tel�vel), ahol Sz�rm�k urat szerencs�re �pen �s eg�szs�gben tal�lt�k. Miut�n sikeresen kicsemp�szt�k a nyulat, m�g aznap buszra �ltek, �s Hamptonba utaztak, ahonnan az �v v�g�ig vissza sem j�ttek. 

A f�rjemmel �pp hazafel� tartottunk a buszmeg�ll�b�l, ahova kik�s�rt�k �ket, amikor a Negyedik sug�r�t �s a Tizenkettedik utca sark�n, pont a h�zunk el�tt, ismer�s arcot pillantottunk meg: Bill Clinton �llt ott l�ny�val, Chelsea-vel, �s a k�rny�kbeliekt�l tudakolt�k, hogy minden rendben van-e, �s tehetnek-e �rt�k valamit. Nagy zavaromban nem mertem odamenni a volt eln�kh�z, hogy kezet fogjak vele, de ott maradtam n�zni �ket. Volt valami abban, ahogy �szinte egy�tt�rz�ssel �s kedvess�ggel fordultak az emberekhez, amit�l a k�nnyek hirtelen el�t�rtek bel�lem. Addig nem mertem s�rni, mert Shai ott volt vel�nk, �s felkavarta volna, ha �gy l�t. 

De a t�rt�ntek ut�n lehetetlen volt NEM s�rva fakadni, ah�nyszor az utc�ra l�ptem. �gy volt ezzel mindenki… a dolog od�ig jutott, hogy a szemk�zti trafik kirakat�ba �j t�bla ker�lt, „K�rj�k, ne s�rjanak” felirattal. 

M�g aznap, amikor Shai csal�dja elutazott, vagyis szeptember 12-�n, a manhattani c�gek – m�g a RIV�LIS c�gek is – felaj�nlott�k a f�rjem v�llalat�nak a konferenciatermeiket �s f�l�sleges irod�ikat, hogy legyen hol dolgozniuk, am�g a saj�t �p�let�ket rendbe nem hozz�k (az pedig m�g legal�bb hat h�napig eltartott, mert a robban�st�l az �sszes ablakuk bet�rt, �s mindent bebor�tott az azbeszt. A f�rjemnek csak egyetlen dolgot siker�lt kimenek�tenie a r�gi irod�j�b�l: im�dott cic�nk, Jenny f�nyk�p�t, aki nemr�g halt meg. A katasztr�fa ut�n n�h�ny nappal visszament, hogy �sszeszedje a fontos iratokat, �s �tvigye �ket az �j helyre. �tk�zben elhaladt a volt Brooks Fiv�rek �zlete el�tt, ahol az ingeit �s nyakkend�it szokta v�s�rolni. A Brooks Fiv�rek hely�t most hullah�z foglalta el...). 

Tizenkettedik�n a f�rjemmel eg�sz nap a v�rosban rohang�ltunk, egyik v�llalatt�l a m�sikig, megfelel� iroda�p�letet keresve, mivel a c�gt�l egyed�l � lakik Manhattanben, �gy a t�bbiek a blok�d miatt nem l�phettek be a v�rosnak ebbe a r�sz�be. 

Azon a h�ten, m�g ha egy pillanatra el is akartad felejteni a felh�tlen�l tiszta kedd reggelen t�rt�nt sz�rny�s�get, nem tehetted meg: a h�zunk kapuj�ban elt�nt emberek k�pei sorakoztak, akiket szeretteik a World Trade Centerbe menet l�ttak utolj�ra. A helyi t�zolt�s�g �p�let�nek bej�rat�t fokozatosan eltorlaszolt�k a vir�gcsokrok, mikor nyilv�noss�gra hozt�k a h�rt, hogy ah�ny t�zolt� csak szolg�latban volt aznap, mind odaveszett a Ground Zero t�z�nek olt�sa k�zben. 

Am�g p�nteken v�gre le nem esett a v�rva v�rt es�, nem lehetett �gy kil�pni az utc�ra, hogy az ember orr�t meg ne csapta volna a Ground Zero f�stj�nek kellemetlen szaga… r�ad�sul az embereket arra biztatt�k, hogy k�ssenek a sz�juk el� orvosi maszkot, ha kimennek. V�g�l a f�stszagot elnyomta egy kellemesebb illat: egy memphisi grill�tterem dolgoz�i eg�szen Manhattanig elfurik�ztak, azt�n a Ground Zero-n�l let�borozva nekil�ttak, hogy frissen s�lt h�ssal jutalmazz�k a ment�alakulatok dolgoz�it, �s ez �gy ment m�g hetekig. 

Sok olvas�t�l kapok levelet azzal a k�rd�ssel, hogy mi�rt nem �rtam egyik k�nyvemben sem szeptember tizenegyedik�r�l. Arra is mindenki k�v�ncsi, vajon Mia hogyan �lte meg ezt a napot. 

De err�l a napr�l nem tudok s�r�s n�lk�l �rni. Erre a napra s�r�s n�lk�l m�g csak GONDOLNI sem tudok. Sosem fogom tudni elfelejteni, a legsz�rny�bb �lm�nyem volt eg�sz �letemben, �s biztos, hogy k�ptelen lenn�k t�rt�netet kital�lni r�la. Mert azokat a sz�rny�s�geket, amik aznap a VAL�S�GBAN megt�rt�ntek, egyetlen �r� sem volna k�pes szavakba �nteni. 

K�l�n�s, hogy a k�t t�rt�net, amely legink�bb megr�z m�g ma is, ha visszagondolok a szeptember tizenegyedikei trag�di�ra, az �nk�ntes els�seg�lyny�jt�, Fred, meg a h�zvezet�n�m, Luz fi�nak esete. 

Am�g �n Shai-jal a halott rend�r�kr�l besz�lgettem, Jen alkalmazottja, Fred, a ment�s, aki biciklij�re pattanva a belv�rosba sietett, h�tha akad valami, amiben seg�thet, val�ban tal�lt mag�nak tennival�t: szerzett egy helyi buszt, �s sebt�ben annyi civilt hajkur�szott �ssze �s zs�folt fel r�, ah�nyat csak tal�lt. 

Mialatt � az embereket mentette, az els�seg�lyny�jt� csapat, akikkel dolgozni szokott, az utols� emberig sz�rnyet halt a leoml� �p�let alatt. 

Csak�gy, mint a legt�bb t�l�l� ment�s, akinek koll�g�i odavesztek, Fred sem tudta kiverni a fej�b�l a b�ntudatot, ami�rt �letben maradt. M�g att�l sem vidult fel, hogy �sszedobtunk neki egy �j bring�ra val�t, mivel a ker�kp�rja is a romok martal�k�v� v�lt. 

Hogy valamivel der�sebben l�ssa a helyzetet, mes�ltem neki egy fi�r�l, aki, ha � nincs, ma m�r biztosan nem lenne k�z�tt�nk. 

Eml�keztek Luz fi�ra? 

Nem sokkal Jake, Shai �s a sz�leik �rkez�se ut�n � is betoppant a lak�sunkba. Luz �r�m�ben �sszevissza �lelte �s cs�kolta, szorongatta �s k�nnyezte. Mikor v�gre elengedte, a fia elmondta, mi t�rt�nt: 

�pp a tornyok fel� – nem min�l t�volabb, hanem min�l k�zelebb – igyekezett, mikor azok omlani kezdtek; seg�teni akart az embereknek, mondta. Hirtelen valaki h�tulr�l megragadta, �s f�ltuszkolta egy buszra. 

- Itt kell maradnom seg�teni! – kiab�lt a f�rfival, aki meg�ll�totta.- Nem tudsz seg�teni! – felelte a f�rfi, �s a f�iskola t�bbi di�kj�val egy�tt �t is a busz fel� terelte, hogy biztons�gos helyre juttassa �ket. �s ekkor omlott le a torony. 

Valamivel t�bb mint n�gy �v telt el az�ta. Luz fia teljesen j�l van, Fredet pedig kinevezt�k tagozatvezet� tan�rnak a New York-i Egyetemen. Jake �s Shai visszat�rtek New Yorkba, �s sz�pen n�vekednek. Sz�rm�k �r v�g�l f�be harapott, de hal�la term�szetes volt, �s a gyerekek kaptak helyette egy kuty�t. Shai anyj�t�l tudom, hogy a l�ny�nak semmilyen eml�ke nem maradt arr�l a napr�l, nem eml�kszik a besz�lget�s�nkre, ahogy az �g�retemet is elfelejtette –  hogy a rend�r�k elfogj�k a gonoszokat. 

�n viszont eml�kszem. 

�s azt akarom, hogy a vil�g is eml�kezzen. 

K�s�bb folytatom. 

Szeretettel, 

Meg